VR Füvészkert
2023
Oculus Quest2, Open Brush Blender
A mű egy virtuálisan létrehozott füvészkert, amely a klímaváltozás által érintett és veszélyeztetett növényfajokat gyűjti egy közös, mesterséges térbe. Olyan fajok kerülnek itt egymás mellé, amelyek a fizikai valóságban földrajzilag, ökológiailag és klimatikusan távoli régiókhoz kötődnek, a virtuális környezet azonban feloldja ezeket a határokat. A projekt nem csupán egy alternatív botanikai archívumként működik, hanem spekulatív térként is, amely azt vizsgálja, milyen formában lehetséges az élő organizmusok reprezentációja, konzerválása, vagy „túlélése” egy digitálisan közvetített valóságban.
A virtuális botanikus kertben található növények két fő kategóriába sorolhatók: egyrészt olyan fajok jelennek meg, amelyek a klímaváltozás következtében veszélyeztetett státuszba sodródhatnak, másrészt olyan növények, amelyek a piaci túltermelés és az iparszerű mezőgazdasági gyakorlatok révén maguk is hozzájárulnak a klimatikus jelenségek ingadozásának és szélsőségeinek fokozódásához.
A látogató a virtuális térben sétálva olyan növényekkel találkozhat, amelyek a valóságban nem élhetnek meg egymás mellett, mivel eltérő éghajlati, hőmérsékleti és talajminőségi igényekkel rendelkeznek. A digitális környezet azonban lehetővé teszi e fajok egymás mellé helyezését, és ezáltal egy olyan mesterséges ökológiai konstrukció jön létre, amely egyszerre idézi meg a klasszikus botanikus kertek rendszerező logikáját és kérdőjelezi meg annak természetességét.
A botanikus kert egy olyan virtuális bioszféra kialakítását teszi lehetővé, amely ideiglenesen mentes a klímaváltozás közvetlen hatásaitól, és előre konzerválja, archiválja azokat a növényfajokat, amelyek nem képesek időben alkalmazkodni, illetve felvenni a versenyt az éghajlatváltozás egyre gyorsuló ütemével. Ugyanakkor a mű nem kínál megoldást a biodiverzitás válságára: inkább arra a feszültségre mutat rá, amely az ökológiai veszteségek visszafordíthatatlansága és a technológia által kínált megőrzés, archiválás vagy túlélés ígérete között húzódik. A virtualitás itt nem menedék, hanem kritikus médium, amely újragondolásra készteti a megőrzés, az emlékezet és a felelősség fogalmát az antropocén korában.