Pearls of the Black Sea
2025
tükörbársony, fényelnyelő
bársonytextil, reflektív textil,
kézi hímzés
60 × 60 cm
A munka a Sea Art House rezidenciaprogramja során készült Várnában. A klímaváltozás számos olyan katasztrófát idéz elő, amely egész Európában pusztítja a helyi flórát és faunát: aszályokkal sújt, majd heves áradásokkal erodálja mind az emberi, mind a nem emberi környezetet.
A szélsőséges klimatikus jelenségek Bulgáriában különösen meghatározóak (erdőtüzek, árvizek stb.), ezért ebből építkezve igyekeztem kortárs képet adni a jelenlegi ökológiai állapotokról egy olyan műalkotás formájában, amely ötvözi a rezidenciaprogram során gyűjtött motívumokat a saját formaképzésemmel. Célom az volt, hogy a lokális történeteket a jelenlegi ökológiai dilemmákkal együtt jelenítsem meg, ezért felkutattam és felhasználtam a helyi mítoszokat, legendákat (különösen a Zmei és a Lamia alakját). Ezek a hagyományok, népi mondák a múltból kiindulva a jövő felé mutatnak, és átiratai lehetnek annak az apokaliptikus jövőképnek, amely a klímaváltozás következtében vár ránk.
A mű a bolgár mitológia két ellentétes erejét, Lamiát és Zmeit idézi meg, akik a Fekete-tenger háborgásában és az égi viharokban testesítik meg a káosz és a rend, a pusztítás és a megújulás ősi küzdelmét. A hagyományos mitikus szerepük kortárs értelmezést kap: a két lény a klímaváltozás transzformatív erőinek allegóriájaként jelenik meg. Harcuk többé nem csupán természeti jelenségek mitikus magyarázata, hanem a globális ökológiai válság szimbolikus kivetülése, amelyben az emberi világ következményei visszaszivárognak a mítosz dimenziójába.
A műben a Fekete-tenger ökoszisztémája (például a palackorrú delfin) is részesévé válik a konfliktusnak, jelezve, hogy a természet nem maradhat semleges az ember által gerjesztett erők viharában.
A valós és a mitikus, az emberi és a természeti közötti határok elmosódnak: a tenger mélyének sötétje és az ég villámainak fénye egyetlen, apokaliptikus látomássá olvad össze, ahol a térképekre ismét felkerülnek a „sötét zónák”: az ismeretlen, a kiszámíthatatlan, az emberi uralom határain túli világ. A mű így egyszerre működik mitológiai rekonstrukcióként és ökokritikai allegóriaként, amelyben Lamia és Zmei örök harca a klímaváltozás korának új narratívájá válik.